Valószínűleg az osztrák területekről került át hozzánk néhány fajta szőlőt, amit a hazai kitűnő bortermelő adottságok állandósítottak, így nálunk is kedvelt és termelt fajtává váltak. Az egyik ilyen fajta a kékfrankos, aminek a pontos eredete nem ismert. Ennek ellenére, mivel a fajta tulajdonságai megfelelnek a hazai termőtalajnak és éghajlati adottságoknak, ezért az egész országban megtalálható. Mivel bőtermő, ezért elsősorban a második világháború után a tömegtermelés áldozatává vált, de ebben az időben ez sok mindenre volt jellemző, hogy a mennyiség és nem a minőség került előtérbe.
Ez mára sokat változott, hiszen mindenből elő lehet hozni a jó minőséget. A kékfrankos borok manapság elsősorban a soproni, szekszárdi és egri borvidéken termelt szőlőből készülnek és igazán kiválóak. A mai borfogyasztás hazánkban is inkább a minőség felé tolódik, annak ellenére, hogy ezen borok ára valamivel magasabb és hazánkban krízis van. Mégis ami az asztalra kerül, az inkább legyen minőségi, mint mennyiségi.